Találkozások - elválások

"Az ember életében csak ideiglenes kísérők vannak. Hosszabb-rövidebb ideig együtthaladók, vagy épp útkeresztező személyek, kikkel tényleg csak pillanatokig találkozunk. Még akkor is, ha azok a pillanatok örökre beleírják magunkat a zsigereinkbe. Aztán vannak olyanok, akik várhatóan sosem fognak eltűnni mellőlünk, mert egy fogadalom, egy életközösség, egy helyzet, egy szoros családi vagy baráti kapocs fűz velük össze. Majd egyik nap arra ébredsz, hogy már az sincs. Szertefoszlott - így vagy úgy. Ha sok időt töltöttél már itt a földön, akkor rájössz: senki nem fog téged végigkísérni teljesen utadon. S ennek tudatában leszel képes a melléd szegődőknek örülni.

Picit olyanok vagyunk, mint az ég félgömbjén az égitestek. Tegnap épp a Hold és a Jupiter randevúztak egymással. Bükkszentkereszten, ahol lakom abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a csillagok ragyogását nem nagyon homályosítja el semmi. A falu szélén, az erdő közelében minden fény tisztább és élesebb. Most is – ahogy kinézek a majdnem-teliholdas éjszakába, látom a sejtelmes, ezüstszínű árnyakat, hiszen a két tejes folt erősen szórja a hideg-havas éjszakába, ide, le, a fényeit . Készültem rá nagyon, tudás hiányában abban bíztam, ma megint láthatom ismerkedésük közelebbi fázisát, aztán csalódottan vettem tudomásul, hogy bizony ők már a búcsú állapotában világítanak ma odafenn. De tegnap azért ellőttem néhány fotót, ahogy a közeli Lőrinc-hegy mögül épphogynem kézenfogva sétáltak fel mennyei tánctermükre.

Örültem kettősüknek. Ma pedig elhessegetem a csalódottságomat távolodásuk láttán. Ha ők természetszerűleg veszik tudomásul rendelt útjukat, nekem is illik beletörődni. Így van ez minden útkísérőnkkel. Békével elfogadni az „együtt” és a „külön” állapotát – ez a titka a boldog életnek."

4 törvény

Az amerikai őslakosoknak van négy spirituális törvénye, amelyek szerint semmi sem történik ok nélkül az életben. Ha ezt megérted, nagyon könnyen kezeled, és magabiztosan nézed, ami történik, hálásan azért, ami volt, és örülsz annak, ami történni fog.

Az 1. törvény azt mondja:

′′A személy, akivel találkozol, az az igazi.′′

Vagyis senki sem véletlenül kerül az életünkbe, minden körülöttünk lévő ember, aki kapcsolatba kerül velünk, valamit képvisel, vagy azért, hogy tanítson minket, vagy azért, hogy segítsen a helyzetünkben.

A 2. törvény szerint:

′′Az történik, ami történik, csak az történhet.′′

Semmi, de abszolút semmi nem történhetett volna másképp abból, ami velünk történik. Még a legjelentéktelenebb részlet sem. Egyszerűen nincs ′′Ha másképp csináltam volna... Másképp lett volna..." Nem – ami történik, az az egyetlen dolog, ami megtörténhet, és aminek meg kell történnie, hogy levonhassuk a tanulságainkat, hogy előbbre jussunk. Minden, igen, minden helyzet, ami velünk történik az életben, abszolút tökéletes, még akkor is, ha a szellemünk ellenáll az egónknak és nem akarja elfogadni.

A 3. törvény azt mondja:

′′ Minden pillanat, amikor valami elkezdődik, a megfelelő pillanat.′′

Minden a megfelelő időben kezdődik, nem előbb vagy utóbb. Amikor készen állunk valami új dologra az életünkben, az már ott van, hogy elkezdődjön.

A 4. törvény szerint:

′′Aminek vége, annak vége.′′

Ez ilyen egyszerű. Amikor valami véget ér az életünkben, az a fejlődésünket szolgálja. Ezért jobb, ha elengedjük, és a most szerzett tapasztalatokkal megajándékozva haladunk előre.

Mike Harrigan

A hálátlanság betegsége

"Minél “fejlettebb” a civilizációnk, annál mohóbbak vagyunk. Semmi nem elég, mindig hiányállapotban érezzük magunkat, és ezzel együtt elfelejtünk hálát adni a Földanyának mindazért, amivel nap mint nap ellát. Ha van fedél a fejed felett, és meleg az otthonod, akkor adj hálát érte, mert ez nem mindenkinek adatik meg! Ha van meleg ruhád, amivel testedet védheted, adj hálát érte, mert valószínűleg azoknak, akik a ruhádat készítették, szállították, nincs annyi, mint neked! Ha van tápláló étel az asztalodon, akkor adj hálát érte, mert több, mint egy milliárd ember éhezik a Földön. Ha van tiszta ivóvized, akkor adj hálát érte, mert sok száz millió embernek egész életében nem adatik meg! Ha van családod, gyereked, párod, akkor adj hálát érte, mert sokan csak álmodoznak arról, hogy valaki szeresse őket, és valakit szerethessenek! Ha van munkád, és hasznos tevékenységeddel segítheted mások életét, akkor légy végtelenül hálás, mert nagyon sokan nem tudják, mit kezdhetnének az életükkel, és hiába keresik a boldogságot! A hála energiája körbeér, és ha értékeled mindazt az ajándékot, amiben a Földanya részesít, akkor még több ajándékkal fog elhalmozni. De ha nem tanulsz meg hálásnak lenni, akkor a legnagyobb bőségben is boldogtalannak fogod érezni magadat!"

Gauranga Das

bogozd ki

"Hogyan lehet kibogozni a legbonyolultabb, legreménytelenebbnek látszó csomókat is. "Ha türelmetlen vagy és sietsz, akkor csak rángatni fogod, és minden rosszabb lesz: a csomó még szorosabbá válik, mérges leszel, és biztos, hogy kudarcot vallasz. Ha viszont nagyon figyelsz, ha tanulmányozod a helyzetet, mielőtt bármit is tennél, ha csak egyre forgatod a csomót, ha gyengéd és állhatatos maradsz, ha lassan dolgozol, akkor a végén mindig sikerrel jársz."

Feldmár András

önkritika

"A túlzott önkritikámat is felfüggeszthetem. Ez olyan felszabadító! A szabadságomhoz az is hozzátartozik, hogy az önbecsülésemnek mely területeit tartom fontosnak, és a véleményemet újra is értékelhetem. Dönthetek arról, hogy mely tapasztalataim alapján akarom élni az életemet."

Pál Feri atya

cselekedni

"Ha mélyen belegondolok, nincs olyan cselekedet, aminek csak jó következményei lennének. És nincs olyan rossz, amiből csak rossz ered. Cselekedeteinkkel úgy sietünk a jövőbe, mint egy motorcsónak a vízen, mögöttünk a hullámok jobbra is, balra is kiterjednek. Ha csak jobbra akarunk hullámot, balra nem, akkor meg kell torpannunk, képtelenek leszünk bármit is cselekedni."

Feldmár András

halogatás

"Miért halogatsz bizonyos dolgokat az életedben? (...) Nem azért, mert nem tudod hatékonyan beosztani az idődet, vagy nem tudsz priorizálni. A halogatás egy megküzdési stratégia, melyet olyankor alkalmazol, ha:

- túl sok a kötelezettség és a feladat az életedben;

- a megoldandó feladatok nem kapcsolódnak a lelkedhez; inkább mások elvárásai miatt vannak az életedben, vagy kényszerűségnek éled meg őket;

- diszharmónikus vagy traumatikus érzelmek kapcsolódnak a tudatodban azokhoz a feladatokhoz, melyeket halogatsz;

- nem tudod máshogyan oldani a depressziódat vagy stresszedet, csak azzal, ha lényegtelen, de jutalmazás érzését kiváltó tevékenységeket választasz a nyomaszó élethelyzeted miatt.

Önmagad leszoktatása a halogatásról kitartó és tudatos munkát igényel. Mit érdemes tenni:

1. Ritkítsd a feladataidat: engedd el azt, ami nem fontos, és így több kapacitásod marad az igazán fontos dolgokra!

2. Keress olyan életcélokat, tevékenységeket, melyek igazából megérintik a lelkedet!

3. A hétköznapi “kötelezettségekben”, a ki csip-csup ügyekben is törekedj az igényességre, a tudatosságra, a módszerességre.

4. Alakíts ki szokásokat, idősávokat mindenre, amit szeretnél, hogy megtörténjen az életedben! Periodizálj! A “majd holnap” sohasem fog eljönni!

5. Adj magadnak Én-időt, melyben kizárólagos figyelmet szentelsz a lelkednek, és minden külső elvárástól, kötelezettségtől elkülönülve tudsz jelen lenni! Így a “külső” tevékenységekhez is rendezettebb állapotban tudsz visszatérni."

Gauranga Das