hol tartasz

"A spirituális sürgetés óriási feszültséghez vezet, a feszültség pedig kisüléshez, rövidzárlathoz. Ennek oka, hogy ott szeretnénk lenni, ahol még nem vagyunk, mert olvastunk róla, mert most ez a szerep a főszerep. Körülnézel, és azt látod, mások már ott vannak, lám, milyen megvilágosodott az arcuk (ilyenkor jó megvizsgálni a világítást, valószínűleg pár lejért beszerezheted te is, ha erre vágysz). Azt hiszed, ha neked is sikerül magadra elöltetned ezt az arcot, meg fogod úszni. Meg fogod úszni mindazt, amiről olvastál, mert rettegsz tőle. Azt hiszed, gyakorlással, olvasással, spirituális megvilágosodott arccal meg fogod úszni. Hát nem fogod. Hogy milyen mértékben okoznak a nehézségek szenvedést, és milyen hamar tudsz átbillenni rajtuk... na, ez fogja megmutatni, igazán hol tartasz. És bárhol is tarts, rendben van, ha nem képzeled azt, hogy már rég máshol kellene lenned. Ha nem állsz ellen, a szenvedés kipörög, mint egy intenzív, katartikus fájás. Ha ellenállsz, szenvedsz. Minél inkább szenvedsz, annál erősebb lesz a maszkod, mert bekeményítesz, mert a mantrád csakazértis, csakarértsem."

Gergely Edó

a tiszteletről

"A tisztelet nem félelem és nem bámulat; a respektus szó gyökerének (respicere, megnézni) megfelelően azt a képességet jelenti, hogy valakit olyannak lássunk, amilyen, hogy tudatában legyünk egyszeri egyediségének. Tiszteletben tartani annyi, mint azt akarni, hogy aszerint fejlődjön és bontakozzon ki, amilyen. A tisztelet tehát kizárja a másik ember kihasználását. Azt akarom, hogy a szeretett lény a maga kedvére és a maga módján fejlődjön és bontakozzon ki, nem pedig abból a célból, hogy engem szolgáljon. Ha szeretem a másik személyt, akkor egynek érzem magamat vele, de azzal, aki ő, és nem azzal, akinek lennie kellene, hogy használni tudjam. Nyilvánvaló, hogy a tisztelet csak akkor lehetséges, ha én magam független vagyok; ha megállok a lábamon mankó nélkül, anélkül, hogy bárki mást elnyomnék és kizsákmányolnék. Tisztelet csak a szabadság alapján létezik: "l'amour est l'enfant de liberté", ahogy egy régi francia nóta mondja; a szerelem a szabadság gyermeke, sohasem az uralkodásé."

Erich Fromm

álarc

"Ha önmagadat mutatod, akkor téged látlak, ha valamilyen jelmez, álarc mögé bújsz, akkor azt fogom látni. Minden jelmez és álarc jó, de ha felteszed, akkor nem szabad panaszkodnod és a másik embert okolnod, hogy nem lát be mögé. Álarcot teszek fel, és aztán sírok, hogy senki nem akarja leszaggatni rólam."

Feldmár András

recept

"Egyetlen recept van, ami mindig beválik. Végy sorra mindent, ami zavar és idegesít körülötted. Ezek mind-mind ott vannak belül, benned. Változtasd meg magadban, formálj belőle szépet, újat, és észre fogod venni, hogy már nem zavar többé, ha látod, mert nincs dolgod vele. Egyszer majd azon kapod magad, hogy jé, évek óta nem is találkoztál azzal, ami egykor naphosszat frusztrált. Írj fel a képzeletbeli listára Mindent, ami zavar, ami nem szép, ami bántó - és kezdd el megoldani magadban. Légy kíméletlenül őszinte saját magaddal és sose érd be félmunkával. Ha elakadsz, kérd és vágyd az új tanítást, és fogadd el mindazt, ami történik: érted történik."

Zaka Dominika

a szeretet megnyilvánulásai

“Azért hozlak nehéz helyzetbe, mert attól megerősödsz.”

“Azért okozok fájdalmat, hogy megtanulj érezni.”

“Azért nem törődöm az igényeiddel, hogy megtanuld ellátni magadat.”

Ha egy szülő mondja ezeket a mondatokat a gyermekének, főleg ha kiskorú, de még ha egy párkapcsolaton belül is hangzanak el, ne legyenek illúzióid - ezek nem a szeretet megnyilvánulásai. A szeretet nem fáj, nem hanyagol el, és nem leckéztet, hanem támogat. Az életben amúgy is lesznek próbatételek - jobban teszed, ha megtanulod támogatni benne azt, akit szeretsz. Ha vizsgáztatod, megbünteted, azt érezteted vele, hogy ki kell érdemelnie a szeretetedet, a figyelmedet, a törődésedet, az valójában csak trauma-reakció és manipuláció a te részedről (vagy a másik fél részéről feléd, mert nem tanult meg szeretni, és ezt a torz példát kapta ő is). Ismerd fel az adott és kapott trauma-reakciókat, és vállalj felelősséget értük: húzd meg a határt, és ne mentsd fel a bántalmazót, valamit magadat sem, ha bizonyos helyzetekben csak így tudsz megnyilvánulni! Kérj bocsánatot, és tanulj meg szeretni!

Gauranga Das

az igazságról

„Láttam, hogyan történnek meg a csodák, mikor az emberek elmondják az igazat. De nem ám a „szép” igazságot. Nem is azt, ami tetszeni vagy vigaszt nyújtani akar. Hanem a vad igazat. A lángoló igazat. A kényelmetlen igazságot. Az átkozottat. Azt, amit félsz elmondani. A borzasztó igazságot magadról, amit azért rejtegetsz, hogy másokat megóvj. Vagy hogy nehogy „túl sok” legyél vele. Nehogy égő legyen és hátat fordítsanak neked. Azt az igazat, ami lehetővé tenné, hogy látszódj. Azt, ami legmélyebb érzéseid igazsága. Azt a dühöt, amit addig csiszolgattál, hogy megtanultad rejtegetni. A gátak végül leomlanak, hogy ez a „veszélyes” anyag feltörhessen a mélyből, a tudattalanodból. Már nem tudod visszatartani. A „jó fiú” vagy a kedves lány” szerepe felszívódik. Mint ahogy a tökéletesség is, és az is eltűnik, aki „mindig mindent értett”. Ezek csupán szerepek, és el fognak égni. Remegsz, ideges vagy, talán túl sem éled. De aztán mégis elmondod azt a rohadt igazat. Amitől , bár nem neked kellett volna, de te szégyellted magad. Ez nem valami elvont igazság. Na, nem. Nem is spirituális. És baromira nem olyan, ami köntörfalaz, csak hogy meg ne sértse a többieket. Ez, kérlek, zűrös és gyulladt és lompos emberi igazság. Provokatív, véres, szenvedélyes és húsba vágó. Láthatóvá válik nyers valóságod. De ugyanez az igazság az, amitől lüktet a vér az ereidben, és kinyitja a cellád kapuját. Láttam, hogyan tűnnek el krónikus depressziók és szorongások reggelre. Azt is láttam, ahogy mély traumák felszívódnak. Ahogy krónikus migrén és kimerültség, meg hátfájás és gyomorfájás eltűnik, és soha nem tér vissza. Persze, az igazság mellékhatásai nem mindig ilyen drámaiak. De gondolj csak a mérhetetlen mennyiségű energiára, mely ahhoz kellett, hogy elfojtsuk állati vadságunkat, hogy lezsibbasszuk tüzes természetünket, könnyeinket és félelmeinket – hogy hamis szerepet játszhassunk és „jónak” tűnhessünk. Gondolj a test feszültségére, és arra, mit okoz mindez az immunrendszernek – ha nem szabad megmutatni magad, magad teljességében. Kockáztass, és mondd el az igazad. Azt, amitől igenis függ a világ. Keress olyan embert – barátot, terapeutát, tanácsadót, és persze magadat -, akiknél biztonságban van az igazad. És engedd be őket. Engedd, hogy megtartsanak, amikor összetörsz. Hogy szeressenek, amikor sírsz, tombolsz, reszketsz, mikor széthullottál. Mondd el valakinek a te rohadt igazságodat – lehet, hogy csak a te éltedet menti meg, de lehet, hogy úgy kapcsol össze az emberiséggel, ahogy nem képzelted volna.”

Patricia Cullen