"Ha az anyámmal nehéz volt együtt lenni, amikor gyerek voltam, akkor lehet, hogy elkerülöm az embereket. Viszont ha például kimegyek az erdőbe vagy a sivatagba, és ott vagyok a fákkal meg a kaktuszokkal, és látom az oroszlánokat szarni, akkor könnyű együtt lenni velük, mert ők nem úgy néznek ki, mint az anyám. Nem kell félni egy fától, nem kell félni egy oroszlántól, mert nem olyan, mint az anyám. És akkor van ez az együttlét a homokkal, a földdel, az éggel, a napsugárral. Szerintem amikor elvonul az ember, akkor is csak egy másfajta együttlét, egy másfajta részvételre ébred. Abban a pillanatban, amikor megfogamzottál, abban a pillanatban, amikor az apád spermája kipakolt az anyád petesejtjébe és te felgyulladtál, meggyulladtál, beszikráztál, már akkor sem voltál egyedül, mert az anyádban voltál. Soha senki nem lehet egyedül. Nincs egyedüllét, az egy illúzió."
Feldmár András
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése